2026. június 19.

Halálos robbanás Tiszaújvárosban: mit gyárt valójában a Mol érintett üzeme?

Füle Noémi
2026. Május 22.
5 perc olvasás
Kapitány István gazdasági- és energetikai miniszter és Hernádi Zsolt a MOL elnök-vezérigazgatója sajtótájékoztatót tartanak Tiszaújvárosban – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Súlyos ipari baleset történt május 22-én reggel a Mol Petrolkémia (MPK) tiszaújvárosi gyáregységében: egy robbanás következtében egy munkavállaló életét vesztette, kilencen pedig megsérültek. A legfrissebb tájékoztatás szerint az öt, kórházi kezelésre szoruló égési sérült közül már senki nincs életveszélyben, közülük egy fő tartózkodik intenzív osztályon. Az érintettek mindannyian a Mol saját alkalmazottai, alvállalkozói munkavállalókat nem érintett a baleset.

A tragédia az Olefin-1 üzemben történt, ahol a dolgozók éppen egy karbantartást követő újraindítási folyamatot végeztek, amikor egyelőre tisztázatlan okból bekövetkezett a detonáció. A tüzet a beavatkozó egységek azóta megfékezték. A helyszínre rövid időn belül megérkezett Kapitány István fejlesztési és energiaügyi miniszter, valamint Hernádi Zsolt, a Mol elnök-vezérigazgatója is.

Bár a Mol nevét a nagyközönség elsősorban az üzemanyag-ellátással és a százhalombattai Dunai Finomítóval azonosítja – ahol a nyersolajból benzin, gázolaj és kerozin készül –, az Olefin-1 üzem tevékenysége jóval kevésbé ismert. Az MPK telephelye a korábbi Tiszai Vegyi Kombinát (TVK) örökségére épül, amely valaha a Moltól független nagyvállalat volt, ma viszont egy összetett, egymásra épülő gyártókapacitásokat magában foglaló komplexum része.

A tiszaújvárosi termelés szorosan kapcsolódik Százhalombattához: a Dunai Finomítóból csővezetéken érkezik az alapanyag, elsősorban a vegyipari benzin. Az MPK két olefin-üzemében ebből készül az etilén és a propilén, amelyeket aztán döntő részben a saját polimergyártás dolgoz fel. A propilénből polipropilén, az etilénből pedig alacsony sűrűségű (LDPE) és nagy sűrűségű polietilén (HDPE) készül.

A folyamat során számos melléktermék is keletkezik, így például különböző aromás frakciók (C8, C9) és kvencsolaj. Ezek nagyobb részét visszaszállítják Százhalombattára további feldolgozásra, kisebb hányadukat helyben hasznosítják.

A miniszter már a baleset után rövid időn belül leszögezte: a tragédia nem érinti a hazai üzemanyagellátást. Ez részben magától értetődő, hiszen az Olefin-1 nem üzemanyagot állít elő, ugyanakkor a százhalombattai és tiszaújvárosi gyárak annyira szorosan összekapcsolt rendszert alkotnak, hogy egy ponton fellépő üzemzavar elvileg más termékek gyártására is kihathatna.

Hogy most mégsem várható fennakadás sem az üzemanyag-, sem a műanyagipari alapanyagpiacon, az részben egy korábbi baleset utóhatása. Tavaly Százhalombattán, az AV-3 üzemben tűz pusztított, ezért a finomító azóta is csak korlátozott mennyiségben tud alapanyagot küldeni Tiszaújvárosba. Emiatt az Olefin-2 jelenleg gond nélkül fel tudja dolgozni azt a szűkös vegyipari benzin mennyiséget, amely megérkezik. Az ügyre rálátó forrásunk szerint a robbanás egyelőre nem okoz termeléskiesést.

Az viszont nyitott kérdés, mikor sikerül a hibát teljes mértékben elhárítani. Elképzelhető olyan helyzet, hogy a Dunai Finomító már több inputanyagot tudna szállítani, de Tiszaújváros még nem képes fogadni azt. Szerencsés körülmény ugyanakkor, hogy a karbantartás miatt az üzem a robbanás idején még nem volt feltöltve vegyipari benzinnel, és etilén sem volt benne – utóbbi anyag ugyanis különösen robbanásveszélyes lett volna.

Egy ilyen ipari havária kezelése rövid távon sem merül ki a tűzoltásban. Az Olefin-1 közvetlen szomszédságában további üzemegységek találhatók, amelyek működését szintén menedzselni kellett, egyes anyagokat le kellett üríteni vagy átvezetni. Az eset körülményeit a Mol és az illetékes hatóságok is vizsgálják.

Üzleti szempontból a Mol ugyan jelentős szereplő, ám a petrolkémiai szegmensben az árak nagyrészt adottságként jelennek meg számára mind a beszerzési, mind az értékesítési oldalon. Míg a könnyű kőolajipari termékek – a vegyipari benzin vagy a gázolaj – világpiaci jegyzése naponta követi a nyersolaj mozgását, addig a polimerek esetében szintén a kereslet-kínálat határozza meg az árakat, csak jellemzően lassabban és ritkább frissítéssel.

Az olefingyártáshoz egyébként alternatív technológiai megoldások is rendelkezésre állnak. Az európai üzemek többsége drága vegyipari benzinből nyer etilént, ezzel szemben a Közel-Keleten – elsősorban Szaúd-Arábiában és Iránban – etánalapú eljárást is alkalmaznak, amely jelentős költségelőnnyel járhatna. A térségből származó kínálat azonban az utóbbi időszakban erősen beszűkült. Részben ennek köszönhető, hogy a műanyagipari alapanyagok piacán komoly hiány és magas árak jellemzők – ezen a helyzeten a tiszaújvárosi tragédia egyelőre nem ront tovább.

Minden jog fenntartva © 2026 Pol24 · A hiteles forrás