A 2020 óta gomba módra szaporodó közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványok – a köznyelvben kekvák – sorsa lehet az egyik kulcskérdése a következő hónapok magyar belpolitikájának. Ezek az alapítványok vették át a hazai felsőoktatási intézmények túlnyomó többségének fenntartását, ezzel együtt pedig hatalmas mennyiségű közvagyon került hozzájuk az államtól: részvénycsomagok, ingatlanok, földek és műemlékek formájában.

A Magyar Péter vezette Tisza Párt most ismertette első Alaptörvény-módosító javaslatát, amely egyebek mellett éppen ennek a konstrukciónak az újragondolását célozza meg. A tervezet önmagában még nem rendezi le a kekvák összetett problémáját – ezt egyetlen alkotmányos passzussal nem is lehetne megtenni –, de megteremti a jogi alapot ahhoz, hogy az állam visszanyúljon az alapítványoknál parkoltatott vagyonhoz és az azok feletti rendelkezés jogához.

A téma rendezése nem pusztán politikai szándék kérdése: Magyarország akkor juthat hozzá az uniós Helyreállítási Alap több mint 10 milliárd eurós keretéhez augusztus végéig, ha ezt az ügyet kezeli. A javaslat tehát ezt a folyamatot indítja el, illetve készíti elő.

Varga Tamás, a kekvák jogi vonatkozásaival foglalkozó ügyvéd szerint a módosítás központi eleme, hogy az alapítói jogokat az állam visszavenné a kuratóriumoktól. A jelenleg hatályos szabályozás logikája szerint ugyanis az állam előbb létrehozta ezeket az alapítványokat, gigantikus vagyont ruházott rájuk, majd az alapítói jogokat átadta a kuratóriumoknak – ezzel gyakorlatilag lemondva minden érdemi kontrollról a közpénzből feltőkésített szervezetek felett.

A jogi keretet a 2021-ben elfogadott törvény teremtette meg, azóta összesen 36 ilyen alapítvány alakult. Bár a közvélemény a kekvákat elsősorban a felsőoktatási modellváltáshoz köti, a kép ennél árnyaltabb: 21 alapítvány tartozik a felsőoktatáshoz, további 15 viszont egészen más területeken működik.

A juttatott vagyon mértéke is rendkívül eltérő. Akadtak olyan alapítványok, amelyek lényegében csak az egyetemi épületeket kapták meg, másoknál viszont elképesztő tételekről van szó. A Mathias Corvinus Collegium és a Budapesti Corvinus Egyetem alapítványa jelentős Mol- és Richter-részvénycsomagot kapott, a Jövő Nemzedék Földje Alapítványnak több mint ezer ingatlan, hatalmas földterületek és több állami vállalat jutott, míg a Demeter Szilárd vezette Magyar Kultúráért Alapítvány kastélyok és palotákon túl a Hajógyári-sziget egyharmadát is megszerezte.

A Tisza javaslata közvetlenül nem a vagyont vonná el, hanem a felette gyakorolt irányítást szerezné vissza azzal, hogy a kormánykörökhöz közel álló potentátokkal, miniszterekkel és volt miniszterekkel feltöltött kuratóriumoktól elveszi az alapítói jogokat. Az alapítványok megszüntetésének lehetőségével pedig elvi szinten megnyílik az út afelé is, hogy az állam visszaszerezze, ami egykor az övé volt.

A tervezet nyilvánosságra kerülése után rövid időn belül megjelentek olyan értelmezések, amelyek szerint a módosítás magánvagyonok elkobzását is lehetővé tenné. Ezt a narratívát erősítette Orbán Balázs, Orbán Viktor korábbi politikai igazgatója és a megbukott 2026-os kampány vezetője – aki egyébként maga is érintett, hiszen az MCC Alapítvány kuratóriumi elnöke.

Orbán Balázs Facebook-bejegyzésében így fogalmazott: „A módosítás ráadásul egy jogállamban megdöbbentő módon olyan alapítványok államosítására is kísérletet tesz, amelyeket nem az állam alapított, hanem több évtizede magánalapítványi formában jöttek létre. Ezeknek saját vagyonuk van: olyan vagyon, amely soha nem volt az államé, és nem is az államtól kapták. Ezek államosítása még egy puha diktatúrában is az elfogadhatatlan kategóriába tartozik.”

A volt politikai igazgatónak abban valóban igaza van, hogy nem minden kekva született tiszta lappal: néhányuk korábban magánalapítványként működött, és így saját, nem állami forrásból származó vagyonuk is van. Ebben viszont, hogy a módosítás ezen vagyon államosítását jelentené, az állítás már nem áll meg.

A 2021-es kekva-törvény két kategóriát különböztet meg. A 36 alapítvány közül 32-t maga az állam hívott életre – ezek korábban nem léteztek –, négy esetében pedig az állam „csatlakozóként” lépett be egy már működő struktúrába. A ZalaZONE Alapítvány a Széchenyi István Egyetemért Alapítványból vált ki, az MCC, a Batthyány Lajos Alapítvány és a Kék Bolygó Alapítvány viszont korábban is működött magánalapítványi formában, így rendelkezett valamekkora saját vagyonnal.

A kormányzati pénzosztás egyik fontos csatornájaként ismert Batthyány Lajos Alapítvány már 1991 óta létezik, igaz, a nagy értékű elemeket – például a tízmilliárd forintra becsült, Karmelita melletti Lónyay–Hatvany-villát – csak a kekvává alakulása után kapta meg. A Kék Bolygó Alapítvány Áder János klímaprojektjeként egy magánhagyatékon, a 2013-ban elhunyt Balázs Miklós elektromérnök vagyonán alapult, akinek végakarata az volt, hogy a pénzt a magyarok javára fordítsák. Az MCC 2020-ig a Tombor András és Tombor Balázs által 1996-ban létrehozott Tihanyi Alapítványhoz tartozott, és annak vagyonát is magával vitte. Akadnak olyan kekvák is, amelyek nemcsak az államtól, hanem magánszereplőktől is kaptak juttatást – a Mol – Új Európa Alapítvány például az olajcégtől is részvényekhez jutott.

Varga Tamás szerint azonban a nem állami eredetű vagyonrészek akkor sem szállnának automatikusan az államra, ha a kormány úgy döntene, hogy felszámolja ezeket az alapítványokat. A 2021-es jogszabály ugyanis kifejezetten lehetővé teszi, hogy magánszereplők is csatlakozzanak az állami alapítású kekvákhoz, és vagyont vigyenek beléjük. Megszűnés esetén pedig az alapító és a csatlakozók a beletett vagyonarányoknak megfelelően osztoznak a megmaradó vagyonon.

A törvény szövege egyértelmű: „Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése esetén a hitelezők kielégítése után megmaradó vagyon az alapítót illeti meg abban az esetben is, ha a vagyon az alapítói juttatás mértékét meghaladja. A csatlakozó a megmaradó vagyonnak a juttatásával arányos részére tarthat igényt.” A Tisza javaslata szerint ugyan az alapítványok megszüntetése esetén az állam lenne a jogutód, de reálisan nem várható, hogy a felszámolt szervezetek helyébe új alapítvány lépjen.

A jogi értelmezés tehát egyértelmű: ha az alkotmánymódosítást a jelenlegi formájában elfogadják, az nem jelenti, hogy a kekva-korszak előtti, magánalapítványi vagyont elvonhatnák – ahogyan Orbán Balázs sejteti. Varga Tamás szerint a folyamat egy végelszámolásban öltene testet, amelynek során az állam és a magánalapítók egyaránt a saját, korábban átruházott vagyonrészüknek megfelelő részesedést kapnák vissza.