A magyar gazdaságpolitika egyik legforróbb vitatémájává nőtte ki magát a külföldi munkaerő kérdése, különösen azt követően, hogy az új kormányzat 2026. június 1-jével felfüggesztené a vendégmunkások behozatalát. A téma körüli álláspontok a szakmai közéletben is élesen ütköznek: van, aki a hazai bérek lefelé húzását látja a jelenségben, mások viszont a gazdasági növekedés nélkülözhetetlen feltételének tekintik a külföldi dolgozók jelenlétét.

A kérdést egy májusi adásban a Hold After Hours műsorában Zsiday Viktor közgazdász és Szabó Balázs, a Hold Alapkezelő vezérigazgatója is megvitatta. Zsiday markánsan fogalmazott: szerinte a vendégmunkások beengedése elsősorban a tőketulajdonosok érdeke, mivel mesterségesen alacsonyan tartja a munkaerő árát, és így a hazai munkavállalók bérnövekedését is fékezi. Szabó Balázs azonban másképp látja: érvelése szerint a fejlett gazdaságokban szükség van külföldi munkaerőre, csupán a mértéken érdemes vitatkozni. Példaként Bécset hozta fel, ahol a város felújított, rendezett képének kialakításában jelentős szerep jutott a külhoni dolgozóknak.

Zsiday viszont arra mutatott rá, hogy ez az érvelés nem ad támpontot: nem lehet pontosan meghúzni a határvonalat, hogy az 1, a 3 vagy az 5 százalék még elfogadható-e a társadalom számára. Szerinte ennél elvi szinten kell állást foglalni a kérdésben. A két szakember vitája arra a dilemmára futott ki, hogy fontosabb-e a magasabb hazai bérszint, vagy az, hogy a gazdaság olyan munkákat is el tudjon végeztetni, amelyekre a hazai munkaerő nem feltétlenül vállalkozik. Szóba került az is, hogy a külhoni dolgozók – például a Fülöp-szigetekiek – jövedelmük jelentős részét hazautalják, így az nem a magyar gazdaságban csapódik le.

Kapitány István újonnan kinevezett gazdasági és energetikai miniszter a választási győzelmet követően megerősítette, hogy a kormány felülvizsgálja a vendégmunkások jogi kereteit, és jövő nyár elejétől felfüggeszti a behozatalt. A G7 elemzése szerint a hazai cégek nagy része nem örül a tervezett lépésnek. Politikai szempontból viszont a döntés népszerűnek ígérkezik: a választók körében elterjedt vélekedés, hogy a bangladesi ételfutárok vagy a filippínó gyári dolgozók nyomják lefelé a magyar béreket, miközben hazai munkanélküliek is vannak, akiknek elsőként kellene munkát adni.

A munkáltatói oldalról ugyanakkor egészen más képet rajzolnak fel. A demográfiai folyamatok komoly nyomást jelentenek: tavaly közel 49 600 fővel csökkent a gazdaságilag aktívak száma. Emellett strukturális problémák is súlyosbítják a helyzetet, hiszen a regisztrált munkanélküliek jelentős hányada nem tudja kielégíteni a nagy gyárak vagy a szolgáltatóközpontok (BSC-irodák) képzett munkaerő iránti igényeit.

Kovács Endre, a Prohuman Csoport üzletfejlesztési igazgatója egy szemléletes példával érzékeltette a helyzetet: ha egy 500 fős beruházásnál a cég nem talál 100 külföldit, és emiatt másik országot választ, akkor a 400 magyar munkahely is veszélybe kerül. Tapasztalataik szerint a nagy beruházók – a debreceni BMW és CATL, vagy a szegedi BYD – egyszerűen nem tudják pusztán hazai jelentkezőkből kiállítani a több száz fős induló létszámot. Ha mégis sikerülne, az csak más cégektől való elcsábítással lenne lehetséges, ami a környékbeli kkv-knak okozna komoly fejtörést.

A számok kontextusba helyezik a vitát: 2025-ben mintegy 125 ezer külföldi dolgozott legálisan Magyarországon, miközben az országban tartózkodó külhoniak száma elérte a 250 ezret. A teljes foglalkoztatotti létszám 2,6–3 százalékát teszik ki a külföldiek, ami nemcsak a nyugat-európai szinthez, de a régiós átlaghoz képest is inkább alacsony arány. Az EU statisztikái szerint a külföldi születésű munkavállalók aránya tekintetében a kis államok – Luxemburg, Ciprus, Málta – vezetik a sort, míg a V4-országok, Bulgária és Románia a lista végén foglalnak helyet.

A korábbi Fidesz-kormányzat kvótarendszerrel próbálta szabályozni a beáramlást: 2024-ben 65 ezer, az azt követő két évre pedig 35-35 ezer fős keret került meghatározásra. A gazdaság azonban nem merítette ki ezt a lehetőséget, ami arra utal, hogy a cégek alapvetően csak akkor folyamodnak külföldi munkaerőhöz, ha itthon nem találnak megfelelőt. A jelenleg engedélyezett küldőországok – Grúzia, Örményország és a Fülöp-szigetek – közül érdemi létszámban gyakorlatilag csak az utóbbiról érkeztek munkavállalók.

Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság adatai szerint körülbelül 90 ezren érkeznek harmadik országokból. A külföldiek leginkább a feldolgozóiparban, az építőiparban, a logisztikában és a vendéglátásban dolgoznak, területileg pedig Budapest és Közép-Magyarország, illetve Hajdú-Bihar és Csongrád-Csanád megyék emelkednek ki. A KSH 2025 második negyedévi adatai szerint közel 69 ezer betöltetlen álláshely volt az országban – minden harmadik szolgáltatócég, minden negyedik építőipari vállalat és minden ötödik iparvállalat küzd munkaerőhiánnyal.

Érdekes pontja a vitának az a tévhit, amely szerint a külföldi dolgozó olcsóbb lenne a magyarnál. A valóságban éppen fordított a helyzet: a vendégmunkás lényegesen drágább a hazai munkaerőnél. Több ezer kilométerről kell célzottan toborozni, intézni a papírjait, gondoskodni róla a munkaidőn kívül is, és gyakran az EU-s előírásokhoz kell igazítani a végzettségét. Ráadásul a magyar dolgozók sok esetben jogosultak családi kedvezményre vagy a 25 év alattiak adókedvezményére, így azonos bruttónál magasabb nettót visznek haza – vagyis a munkáltató olcsóbban éri el ugyanazt a nettó juttatást.

Éppen ezért – ahogy a kölcsönző szakma képviselői jelzik – egy racionálisan működő cég rosszabb gazdasági környezetben elsőként a kölcsönzött külföldieket bocsátja el, nem a magyarokat. A kölcsönzött foglalkoztatás éppen ezt a rugalmasságot kínálja. Bár vannak olyan munkáltatók is, amelyek a beruházás magas kezdeti költségei miatt ragaszkodnak a külhoni munkaerőhöz, hosszú távon egy jól betanított magyar dolgozó megtartása rendszerint kedvezőbb, mint a maximum 2+1 évre érkező vendégmunkásoké.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy az autóipar és az akkumulátorgyártás a vártnál gyengébben teljesít. A Samsung SDI 2025 végén több mint ezer munkavállalótól vált meg, miközben 133 milliárdos állami támogatást kapott. A koreai cég visszaesését részben kompenzálhatja a kínai gyártók – a CATL, a BYD és az Eve Power – felfutása, hiszen jelek szerint a kínai vállalatok innovációban és költséghatékonyságban már lehagyták koreai versenytársaikat. A feleslegessé váló munkavállalókat egyébként a minősített kölcsönzők többnyire át tudják helyezni más megrendelőhöz.

Felmerül az is, hogy a vendégmunkások foglalkoztatása valóban csak a nagyok játéka-e. A gyakorlat ennél árnyaltabb: a minősített kölcsönzőkön keresztül elvileg bárki hozzájuthat ehhez a megoldáshoz. Van példa rá, hogy egy mindössze 12 fős építőipari vállalkozás évek óta tartó munkaerőgondjai után fordult a filippínó dolgozók felé. A kis cégek többsége azonban a néhány fős igényét hazai munkaerőből is fedezni tudja – a külföldi opció jellemzően akkor kerül elő, ha egyszerre, hasonló képzettséggel kell felvenni nagyobb létszámot.

A szakma képviselői szerint a júniusi „stoptábla” súlyos következményekkel járhat. Ha egy gyártósor 1000 emberre lenne méretezve, de csak 800 magyar található, a kapacitás nem érhető el – ami középtávon a beruházások elvándorlását vagy a termelés visszafogását eredményezheti, és így a magyar munkahelyek is veszélybe kerülnek.

De miért nincsenek hazai jelentkezők, ha a munkanélküliség még mindig 4,5 százalék körül mozog? Kovács Endre szerint a hazai munkanélküliek többsége régóta van a rendszerben, hiányoznak azok a kompetenciáik, amelyeket a modern munkaerőpiac elvár – nem véletlen, hogy a többségük az egy éven túli kategóriába tartozik. Természetesen nem szabad lemondani róluk, szükség van támogató programokra és a mobilitást segítő intézkedésekre, de a realitásokkal is számolni kell.

Végül a legkényesebb kérdés, ahol szétválik a nemzetgazdaság érdeke és az egyéni munkavállalók szempontja. A magyar bérek a hazai termelékenységhez viszonyítva már most is viszonylag magasak – a vendégmunkások jelenléte részben tompítja ezt a feszültséget. Ha a bérek a növekvő termelékenység nyomán emelkednek, az kedvező folyamat, ha viszont csupán adminisztratív korlátozások szorítják fel a szintet, bérspirál alakulhat ki. Ennek pedig pont a hazai kkv-k lennének a fő vesztesei, mivel ők képtelenek lennének versenyre kelni a tőkeerős, külföldi beruházók által kínált juttatásokkal – miközben a német, osztrák, szlovák, szerb vagy lengyel versenytárs könnyebben jut hozzá akár külföldi munkaerőhöz is.