Jelentős különbség mutatkozik a magyar és az uniós lakosság üzemanyag-vásárlási lehetőségei között: az európai átlagbérből mintegy másfélszer annyi tankolásra futja, mint a hazaiból. Erre a következtetésre jutott a GKI Gazdaságkutató Zrt. friss áprilisi adatokra épülő elemzése, amelyet az MTI tett közzé.

Az időbeli összevetés tanulságos képet rajzol fel a hazai folyamatokról. Másfél évtizede, 2010-ben egy átlagos magyar nettó havi fizetésből nagyjából 450 liternyi üzemanyagot lehetett megvásárolni, idén tavasszal viszont – még az iráni konfliktus kirobbanása előtt – ez a mennyiség már 900 liter közelében járt. A védett árak bevezetését követően a mutató csak mérsékelten mérséklődött.

A magyar és az uniós helyzet közötti rés ugyanakkor szűkült az elmúlt években. Tizenöt évvel ezelőtt az uniós átlagkeresetből még csaknem háromszor annyi üzemanyaghoz lehetett hozzájutni, mint a magyarból. A közel-keleti feszültségek kiéleződése előtt az európai átlagbér 1670 literre volt elegendő, ez a válság hatására 1350 liter alá esett vissza – ám még ez az érték is mintegy 460 literrel haladja meg a visegrádi országokban mértet.

A gazdaságkutató szerint az üzemanyag megfizethetősége érzékenyen jelzi, hogy a tényleges háztartási terheket nem pusztán az árak és a bérek alakulása formálja, hanem a kormányzati döntések is. Magyarországon az utóbbi évek beavatkozásai – legutóbb a védett ár – rövid távon képesek voltak letompítani a piaci megrázkódtatások következményeit, és kedvezőbbé tették a vásárlási lehetőségeket a lakosság számára.

Ennek azonban van egy másik oldala is. Az ilyen jellegű eszközök, kiváltképp az árszabályozás, hosszabb távon torzulásokat idézhetnek elő, és komoly fenntarthatósági kérdéseket vetnek fel – fogalmaz a GKI, finoman utalva a védett ár hazai mellékhatásaira. A szerencsésebb tagállamokban viszont még szabadpiaci körülmények mellett is kevésbé érzékelhető a drágulás súlya.

A visegrádi országok közül Magyarországon kívüli háromban békeidőben jellemzően 100–150 literrel több üzemanyag fér bele a havi keresetbe. Ez nem az árszintek különbségéből fakad – az árak nagyjából a magyarhoz hasonlóak –, hanem a magasabb átlagbérek következménye. Krízishelyzetben, mint amilyet a hormuzi feszültségek okoztak, ez az előny azonban elenyészik, és a megfizethetőség a magyar szint közelébe csúszik vissza.