A fiatal generációról gyakran az a kép él a közbeszédben, hogy távol tartja magát a közélettől, nehezen szólítható meg, és kevéssé kötődik politikai erőkhöz. A kolozsvári magyar egyetemisták körében végzett friss kutatás azonban ennél jóval összetettebb képet rajzol ki: nem politikai aktivitástól hangos, de nem is közömbös csoportról van szó. Sokkal inkább olyan fiatalokról, akik egyszerre több politikai mezőben mozognak – romániai választóként, erdélyi magyarként, sok esetben pedig magyar állampolgárként is.

Ezeket az adatokat dr. Magyari Tivadar, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Szociológia Tanszékének egyetemi docense ismertette a Szociológus Napokon. A tanszéken készült felmérés azt vizsgálta, hogyan szavaztak a Kolozsváron tanuló magyar egyetemisták a legutóbbi romániai választásokon, és milyen szándékot jeleztek a 2026-os magyarországi országgyűlési választás kapcsán.

A kutató már a bemutató elején leszögezte: nem országos ifjúságkutatás történt, hanem egy „sima, gyors közvélemény-kutatás”, ahogy fogalmazott. Mégis fontosnak tartotta az eredmények közlését, mivel ritkán hozzáférhetők ilyen adatok a kolozsvári magyar hallgatói közeg politikai magatartásáról. Arra, hogy miért nem készülnek gyakrabban hasonló vizsgálatok, így reagált: „nem vagyunk közvélemény-kutatók, társadalomkutatók vagyunk.”

A vizsgált kör pontosan meghatározott: azok a magyar hallgatók kerültek bele, akik a 2025/26-os tanévben Kolozsvár valamelyik felsőoktatási intézményében tanulnak, és 2024 decemberére betöltötték 18. életévüket, így már választójoggal rendelkeztek. Az eredmények tehát kifejezetten erre a csoportra érvényesek – a fiatal értelmiségre vagy az erdélyi magyar fiatalokra általában csak korlátozottan vonatkoztathatók.

A felmérés online, önkitöltős kérdőívvel készült, 612 fős, rétegzett mintán. Az adatgyűjtés 2026. január 16. és április 3. között zajlott, a becsült maximális mintavételi hiba 95 százalékos megbízhatósági szinten négy százalékpont. Magyari Tivadar megjegyezte: a közel három hónapos adatfelvétel szokatlanul hosszúnak számít, és módszertani kockázatot rejt, hiszen a januári és az áprilisi válaszadókra eltérő politikai hatások hathattak. A kutatók azonban ellenőrizték az adatok belső konzisztenciáját, és úgy találták, az eredmények érvényesek.

A romániai választások esetében a hallgatók visszaemlékezés alapján nyilatkoztak részvételükről és pártválasztásukról. A magyarországi voksolásnál más volt a logika: az adatfelvétel idején ez még jövőbeli esemény volt, így a magyar állampolgárságú diákok részvételi szándékukról és tervezett szavazatukról adtak választ.

A 2024-es romániai parlamenti választáson markáns közösségi mintázat rajzolódott ki. A ténylegesen szavazók körében az RMDSZ 77,56 százalékot kapott, az USR 18,55 százalékkal végzett a második helyen, a többi opció együttesen 3,87 százalékot szerzett. A teljes mintán nézve viszont – tehát beleértve azokat is, akik nem szavaztak, nem válaszoltak vagy nem emlékeztek pontosan – az RMDSZ 46 százalék körül, az USR pedig valamivel 10 százalék felett állt.

A félbeszakadt 2024-es elnökválasztáson hasonló kép tárult fel: a tényleges szavazók nagyjából 65,5 százaléka Kelemen Hunort, az RMDSZ jelöltjét támogatta, Elena Lasconi pedig az USR színeiben 24,93 százalékkal lett a második legerősebb jelölt. Ez a kettősség a kutatás egyik legbeszédesebb tanulsága: a kolozsvári magyar egyetemisták politikai magatartása nem szűkíthető le egyetlen tényezőre, az etnikai-közösségi szempont mellett kimutatható a nagyvárosi egyetemi környezet hatása is.

A 2025-ös elnökválasztás első fordulójában a szavazók 65,86 százaléka Crin Antonescut választotta, ami logikus eredmény, hiszen ő volt a PNL–PSD–RMDSZ nagykoalíció közös indulója. Nicușor Dan 27,79, Elena Lasconi 3,92 százalékot ért el. A második forduló azonban szinte teljes egyirányú elmozdulást hozott: a részt vevő hallgatók 98,39 százaléka Nicușor Danra voksolt, George Simionra mindössze 1,61 százalék.

A magyarországi adatok ismertetése előtt Magyari Tivadar kiemelte: a kutatók szándékosan vártak az eredmények közzétételével a magyarországi voksolás utánig, hogy a felmérés ne váljon kampányeszközzé vagy viták tárgyává. Ez a kérdéskör amúgy is csak a magyar állampolgársággal rendelkező, regisztrált levélszavazókat érintette.

A számok szerint a Fidesz egyértelmű fölényben volt: a szavazni szándékozók 67,8 százaléka a kormánypártot jelölte meg, a Tisza Pártot 28,2 százalék választotta volna, az összes további párt együtt 4 százalékot kapott. A teljes mintában a Fidesz 27,8, a Tisza 10,6 százalékon állt – miközben a válaszadók 26,8 százaléka nem tervezett részt venni a magyarországi választáson, 28,59 százalék pedig nem rendelkezett magyar állampolgársággal.

Érdekességként jegyezte meg a kutató, hogy néhány hallgató maga sem volt biztos abban, magyar állampolgár-e. Ezt nem tartotta különösebben meglepőnek, hiszen sokan születésüktől fogva rendelkezhetnek magyar állampolgársággal anélkül, hogy tudnának róla.

A felmérés egyik legerősebb összefüggése az RMDSZ-szavazat és a magyarországi pártpreferencia között mutatkozott. A kutatók külön megvizsgálták azoknak a választói magatartását, akik a 2024-es parlamenti választáson az RMDSZ-re voksoltak – ez a vizsgált hallgatói közeg legnagyobb választói tömbje. Ebben a csoportban a Fidesz támogatottsága Magyari Tivadar szerint közel 80 százalékos volt, a Tisza pedig nagyjából 15 százalékon állt.

A kutató ezt úgy foglalta össze: az adatok közül itt mutatkozott a legerősebb együttjárás – minél inkább RMDSZ-szavazó volt valaki, annál valószínűbb volt, hogy a magyarországi voksoláson a Fideszt választaná.

A választói magatartást általában olyan tényezők magyarázzák, mint az életkor, az iskolázottság vagy a lakóhely. Ebben a vizsgálatban azonban ezek közül több csak korlátozottan érvényesült: a minta életkora homogén, hiszen egyetemistákról van szó, és az iskolázottság sem differenciálta a csoportot. Az érettségi átlagra is rákérdeztek, de Magyari Tivadar szerint az erre adott válaszok megbízhatósága nem volt elegendő, ezért végül kihagyták az elemzésből.

Így a települési háttér vált különösen lényegessé. A bemutatott adatok szerint a nagyobb településekről érkező egyetemisták körében valamivel erősebbnek bizonyult a Tisza Párt, míg a kisebb településekről jövő hallgatóknál a Fidesz támogatottsága volt szembetűnőbb. A kutató óvatosan értelmezte mindezt: a területi bontások bizonyos eltéréseket mutattak, de több részkategóriában nem volt elegendő válaszadó a biztos következtetésekhez. Az összkép tehát nem rendeződött át – a Fidesz fölénye stabil maradt, de a városi hátterű hallgatók körében a Tisza Párt jelenléte láthatóbb. Többséget azonban a bemutatott adatok szerint sehol sem ért el.