A következő magyar kormánynak az egyik legsúlyosabb gazdaságpolitikai feladata lesz, hogy közelítse a hazai bérszínvonalat az Európai Unió többi tagállamáéhoz – erre a következtetésre jut a GKI Gazdaságkutató most közzétett elemzése. A kutatóintézet rámutatott: az elmúlt évek béremelései ellenére a magyar átlagkereset és a minimálbér egyaránt az európai rangsor hátsó régiójában található.

Az elemzés szerint a 2010 és 2019 közötti időszakot dinamikus felzárkózás jellemezte. Ebben az évtizedben a bruttó átlagkereset reálértéke 55 százalékkal nőtt, a minimálbér 67 százalékkal, a szakmunkás minimálbérként is ismert garantált bérminimum reálértéke pedig közel 79 százalékkal emelkedett a 2010-es bázishoz képest. Ezt a kedvező tendenciát azonban a 2020-as évek elejének sokkjai – előbb a koronavírus-járvány, majd a geopolitikai feszültségek és az inflációs hullám – megtörték, a reálbérek növekedése lelassult, sőt a korábban elért szint is mérséklődött.

2024-ben azonban fordulat következett: az infláció lecsengésével párhuzamosan a nominális béremelések ismét érdemi reálbér-növekedést hoztak, és ez a folyamat 2025-ben is folytatódott, igaz, már mérsékeltebb ütemben. A jövő év elejétől további lépések várhatók: 2026. január 1-jétől a minimálbér 11 százalékkal 322 800 forintra, a garantált bérminimum pedig 7 százalékkal 373 200 forintra emelkedik.

A GKI számításai szerint az idén várható, mintegy 4 százalékos reálkereset-bővüléssel a bruttó átlagbér reálértéke 2010-hez viszonyítva 95 százalékkal lesz magasabb. Ennél azonban gyorsabb ütemben emelkedett a két alsó bérkategória: a minimálbér reálértéke 130, a garantált bérminimumé 115 százalékkal nőtt ugyanezen időszak alatt. Ennek következtében a különböző bérszintek közötti távolság csökkent, vagyis a kereseti skála összeszűkült.

A szakértők szerint a legalsó bérsávok gyors emelése ösztönzi a fogyasztást, ugyanakkor érzékelhető terhet ró a vállalkozásokra, amelyeknek alkalmazkodniuk kell a megnövekedett bérköltségekhez. Hogy a béremeléseknek milyen lesz a végső költségvetési és foglalkoztatási mérlege, az nagyrészt azon múlik, hogy a cégek mennyiben tudják kitermelni a többletkiadásokat.

A jelenlegi gazdasági környezetben ez sok cégnek komoly nehézséget okoz, ami létszámleépítéseken keresztül tompíthatja a béremelések pozitív hatásait. Bár a munkaerőpiac továbbra is feszes, a minimálbéres és garantált bérminimumon foglalkoztatott dolgozók sérülékenyebb helyzetben vannak, és képzettségi, illetve területi okokból nehezebben találnak új munkahelyet. A GKI ezért úgy fogalmazott: a vita valódi tétje nem az, hogy van-e létjogosultsága a kétféle minimálbér emelésének, hanem hogy milyen mértékű emelés egyeztethető össze a gazdasági fenntarthatósággal.

A nemzetközi összevetés rávilágít a lemaradás mértékére. A 2025-ös adatok szerint a magyar éves bruttó átlagbér 21,3 ezer eurót tett ki, amivel hazánk megelőzte Szlovákiát, de elmaradt Csehország és Lengyelország mögött. A vizsgált országokat tekintve a minimálbér nagyságát illetően Magyarország a második, az átlagbér szintjében pedig a harmadik legalacsonyabb értéket mutatja az unióban. Mindez egyértelműen jelzi: a magyar bérszínvonal érdemi elmaradásban van az uniós mezőnyhöz képest, így bőven van tere a további közelítésnek.

A GKI értékelése szerint a 2010 és 2026 közötti reálbér-emelkedés önmagában nem volt elegendő a tényleges bérfelzárkóztatáshoz, és a folyamat további folytatása előtt komoly akadályok tornyosulnak. A következő évek legfontosabb kérdése az lesz, hogy a béremelések képesek-e úgy szolgálni a felzárkózást, hogy közben ne rójanak túlzott terhet a vállalkozásokra, és ne veszélyeztessék a foglalkoztatás stabilitását. A kutatóintézet szerint a kulcs a vállalati termelékenység javítása, ez teremtheti meg ugyanis a feltételeit annak, hogy a magyar bérszínvonal az uniós átlagnál gyorsabban emelkedhessen.